Szó esett már oldalunkon az elektronikus cigarettáról és a vízipipáról is, most ideje megnézni, hogy mi a helyzet a pipázással és a szivarozással, persze csakis a tudomány segítségével. 

Kezdjük a szivarozással.
Az amerikai filmekben a szivarozást általában egy 40-es éveiben járó, jól öltözött intelligens férfi képével szokás megjeleníteni, mint például a Jóbarátok (Friends) című sorozatban Richard. Ebből kifolyólag nem is csoda, hogy sokak számára vonzó lehet ez a dohányzási forma, sőt az Egyesült Államokban 2000-től 2011-ig megduplázódott a szivarozóknak a száma. A hagyományos dohányzással szemben azonban fontos különbség, hogy a füstjét nem szokás "letüdőzni", vagyis nem jut le az alsó légutakba, és ez adja a legtöbb szivarozással kapcsolatos tévhitet. Egy szivarban akár több, mint 10 dohányfajtát is tartalmazhat, ezért nem csak az ízvilága lehet sokkal sokszínűbb, de jóval nagyobb is a dohánytartalma mint egy hagyományos cigarettának. Hogy ezt számokban is kifejezzük, 1 db szivar dohánytartalma kb. 1 teljes doboz cigarettáéval ér fel, és nikotintartalma elérheti akár a 25-szörös értéket is (100-200 mg szemben a cigaretta 8 mg nikotintartalmával). 

Egészségügyi hatásait tekintve épp ezért nagyon fontos kiemelni a nikotinfüggőséget, mely igen gyorsan kialakulhat szivarozás során. Ahogy a vízipipa esetén is említettük, az egyszeri kiugró nikotin plazmakoncentráció sokkal jobban hozzájárul a függőség kialakulásához, mint az egyenletes koncentráció.  
A szivarban azonban nem csak a nikotin van jelen nagy mennyiségben. Egy kutatás szerint, melyet 1999 és 2012 között végeztek összesen 25.522 ember bevonásával arra jutottak, hogy a szivarozók esetén igen magas volt a kotinin (nikotin bomlásterméke) és a kadmium (vese-és csontbetegségeket, immunrendszeri-és központi idegrendszeri károsodásokat, légúti irritációt és gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhat) koncentrációja a vérben. Sőt, akik korábban cigarettáztak és jelenleg dohányoztak, azoknak a vérében a karcinogén anyagok szinte is magasabb volt.

A pipázás
ősidők óta ismeretes formája a füstölésnek. Igazán nagy elterjedése szintén a XIX. századra tehető, és azóta is igen közkedvelt formája a pöfékelésnek. A Nemzetközi Ifjúsági Dohányzás Felmérésben Magyarországon 7., 8., 9. osztályos gyerekeket kérdeztek meg dohányzási szokásaikról. Az eredmény megdöbbentő lett. 32%-a próbált már ki valamilyen dohányzási formát és 6,5%-a napi szinten dohányzik! Ha a pipázást vizsgáljuk akkor láthatjuk, hogy ebben a korosztályban csekély az érdeklődés iránta: 1,5%-uk szívott pipát az elmúlt 30 napban, ezzel szemben például vízipipát 9%-uk, szivart pedig 2%-uk használt az elmúlt 30 napban. A felnőtteknél nyilván ezek a számok magasabbak. Nikotin tartalmát tekintve igen változatos dohányokat lehet kapni hozzá, nincsen egy bizonyos állandó érték.

Mind a pipázásban és mind a szivarozásban közös azonban, hogy igen károsak az egészségünkre. Annak ellenére, hogy a füst nem jut le az alsó légutakba, igen is kialakulhatnak daganatos megbetegedések. Ennek egyik megjelenési formája a szájüregi-, gége-, nyelőcsőrák. A füstöt benn tartva sokkal hosszabb ideig fejthetik ki hatásukat, így könnyen vezetnek rosszindulatú megbetegedésekhez. De persze vannak, akik letüdőzik a füstöt, így ez esetekben a tüdő is károsodhat. A száj nyálkahártyája igen jó felszívódási felület nem csak az alkohol vagy egyes gyógyszerek számára, de a füstökben található karcinogén anyagok számára. Így bejutnak a véráramba és távoli szerveket is károsíthatnak, melynek eredményeként például hólyagrák vagy hasnyálmirigy daganat alakulhat ki. Végezetül ezek a káros anyagok a nyálban is feloldódnak és lejutva a gyomorba a nyelőcső és a gyomor rosszindulatú elváltozásait okozhatja. 
Bár a füstöt közvetlenül nem tüdőzik le a pipázó vagy szivarozó emberek, ennek ellenére valamennyi füst mindig lejut, így fokozva a krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) vagy az asztma előfordulását.
A többi dohánytermékekkel azonosan a szív-és érrendszeri problémák előfordulása is gyakoribb lehet ezekben az esetekben. 
A szájban nagyobb mennyiségben és tovább tartózkodó füst hatására a fogak nem csak besárgulhatnak, de fog-ínybetegségeket is kialakíthatnak, sőt egy tanulmány szerint a pipázóknak és szivarozóknak átlagosan 4 foguk hiányzik.

Összegezve láthatjuk, hogy a füstölés egyetlen formája sem mondható biztonságosnak, mindnek megvan a maga veszélye. Ami fontos, hogy mind a szivarozás mind a pipázás (és a vízipipázás is) nagyban hozzájárul a függőség kialakulásához a magas nikotin tartalom miatt. Így ha valaki pipázik, akkor nem csak a pipázás iránt alakul ki függősége, de fokozott lesz a függőség kialakulásának a veszélye más dohánytermékek iránt is. Az ilyet pedig jobb megelőzni, mint leküzdeni. ;)

Források:
http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/belgyogyaszat/cikkek/megdolt_egy_tevhit_a_szivarozassal_kapcsolatban/20141112155947
http://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/10042/a-pipa-es-szivar-hatasai
http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/kadmiummergezes/848
http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/sites/default/files/WHO_BCA_Tobacco_Control_case_study_of_Hungary_2014.pdf