Az expozíció csökkentése

A dohányzás kapcsán felmerülő betegségeket illetően a legtöbb embernek a tüdőrák jut az eszébe. Nem is véletlen, hiszen a dohányfüst hosszútávú belélegzése felelős a tüdőrákos esetek 85%-áért. Azonban a dohányzás mellett számos más rizikófaktor is szerepet játszhat a kialakulásában. Ilyenek például az alábbi anyagok: krómvegyületek, arzénvegyületek, halogénezett szénhidrogének, ionizáló sugárzás, azbeszt, nikkel, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) stb. Így ezen ártalmak csökkentése esetén mind a dohányosok mind a nem dohányzók is tehetnek az egészségükért. A különböző anyagok felszívódhatnak bőrön keresztül, bekerülhetnek a légutakon át és a gyomor-béltraktuson keresztül. Tüdőrák esetén a legnagyobb kockázatot természetesen a légutakon keresztül bekerülő anyagok jelentik. A nehézfémek expozíciója legnagyobb részt foglalkozás eredetű, így fontos a megfelelő védőruha használata, a balesetvédelmi szabályok betartása és a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokon való részvétel. Lakossági expozíció történhet az ivóvízből, bizonyos ételekből és ipari létesítményekből, ezért fontos a fokozott figyelem, hogy mit is viszünk be a szervezetünkbe és a lakóhely kiválasztása kapcsán. PAH vegyületek keletkeznek a benzin és a dízelolaj égetésekor, illetve túlzott olajhasználat esetén sütéskor, ezért érdemes elkerülni a kipufogógáz okozta szmogos városokat és odafigyelni étkezési szokásainkra. Ezek a tanácsok természetesen nem csak a dohányosok számára lehetnek fontosak, de mivel ők fokozott veszélynek vannak kitéve a dohányfüst miatt, így számukra ezek még sarkalatosabb kérdések lehetnek.

Egyéb dohányzás okozta daganatok

A dohányzás nem csak a tüdőben okozhat rosszindulatú elváltozásokat. A dohányfüst belélegzése érintkezik a szájüreggel, garattal, gégével és a tüdővel, így ezen területeken keletkeznek a legnagyobb valószínűséggel bizonyos daganatok. De a cigarettafüstben található kémiai rákkeltők egy része a nyálban feloldódik, így azt lenyelve nyelőcső és gyomorrák is létrejöhet. Ezen túlmenően pedig az anyagok egy része felszívódás után bejut a véráramba, ezért távoli szervekben is jelentkezhetnek daganatos elváltozások, így például a hasnyálmirigybe és a húgyhólyagba, tehát érdemes ezen rákos elváltozások tüneteire is odafigyelni.

A tüdőrák klinikai tünetei

A tüdőrák tüneteivel kapcsolatban az első és legfontosabb dolog, hogy a legtöbb rosszindulatú tüdőelváltozás későn mutat tüneteket. Ez azt jelenti, hogy a tünetek jelentkezésekor már olyan stádiumban észlelik a tüdőrákot, hogy a gyógyulási esélyek csekélyek. Ezért is nagyon fontos a rendszeres ellenőrzés, különösen a dohányos embereknek (ezen belül pedig a 40 év feletti korosztály számára) a fokozott kockázat végett. A leggyakoribb, nem típusos tünetek a köhögés, nehézlégzés, kéz-és lábzsibbadás, ízületi fájdalmak, hőemelkedés, étvágytalanság és a gyors fogyás (kb. a testsúly 10%-a pár hét alatt). Ezen tünetek sajnos igen sok betegségre utalhatnak, ráadásul az emberek hajlamosak tudomást sem venni róluk, hiszen nem korlátozza a mindennapokat jelentősen. Ezen tünetek közül ami igencsak figyelemfelhívó lehet, az a fogyás, ezért minden dohányosnak érdemes nyomon követni a testtömegük alakulását. További, ritkább tünetként jelentkezhet vérköpés, Cushing-szindróma*, fájdalom, vérrög képződése, bőrelváltozások és gyakori visszatérő tüdőgyulladás.

Tüdőszűrés és egyéb vizsgálati lehetőségek

A tüdőszűrés alapvetően két módon valósulhat meg. Az első és legegyszerűbb a tüdőröntgen készítése, mely 40 éves kor felett évente egyszer támogatott. Előnyei, hogy a felvétel gyorsan elkészül, nem igényel előkészítést és minimális a sugárterhelés. A hátránya azonban az, hogy a legkisebb elváltozások felismerésére nem alkalmas, pedig a mihamarabbi felismerés nagyobb esélyt ad a gyógyulásra. Az egészen kis elváltozások felismerésére a CT a legalkalmasabb, melyhez azonban legtöbbször már előkészület is szükséges (sokszor kontrasztanyag adása is), jóval időigényesebb és nagyobb sugárterheléssel is jár. Érdekesség, hogy folynak kísérletek az alacsony dózisú CT felvételek szűrésre való használatára, hiszen így kisebb sugárterhelés mellett igen részletes képet lehet alkotni, mely nagyban megkönnyítené a korai felismerést.
Az alábbi  vizsgálatokat már tüdőgyógyász szakorvos végzi amennyiben szükségesnek ítéli, ezért ezek szorosan nem a tüdőszűrés témaköréhez kapcsolódnak: a képalkotó vizsgálatokon kívül informatív lehet egy vérkép elkészítése (háziorvos is végezheti), légzésfunkciós vizsgálatokkal a tüdőfunkció feltérképezése, illetve a hörgőtükrözéses vizsgálat (bronchoszkópia), mellyel a szabad szemmel látható elváltozásokból mintavétel is lehetséges a szövettan pontos leírásához.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bár a dohányzás jelentősen emeli tüdőrák kialakulásának a kockázatát a dohányosokban, ha megfelelően odafigyelnek egészségükre és rendszeresen eljárnak szűrővizsgálatokra, akkor nagyban segíthetik a korai diagnózis felállítását, növelve a gyógyulási esélyüket. Persze a legjobb megelőzés a füstmentes élet. ;) 

*A Cushing-szindróma nem más, mint a mellékvese kéregállományában termelődő kortizol nevű hormon túltermelődése. Számos okból létrejöhet ez a betegség, melyek közül az egyik lehetőség, ha a tüdőrák egy ACTH (adrenokortikotrop) nevű hormont termel, mely serkenti a mellékvese kortizol termelését. Ez csak bizonyos tüdőrákokra jellemző és igen ritka tünet. A betegségről bővebben itt lehet olvasni: 
http://www.webbeteg.hu/cikkek/endokrin/1212/a-cushing-szindroma

Források:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/tudorak/351/milyen-tunetek-utalhatnak-a-tudorakra
Gerd Herold és munkatársai – Belgyógyászat
Ádány Rózsa – Megelőző orvostan és népegészségtan
Dr. Somfay Attila - Pulmonológia a háziorvosi gyakorlatban