A dohány Európában való megjelenése Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik, aki 1492. október 15-én találkozott először az általa indiánoknak nevezett bennszülöttekkel, akik maguk is dohányoztak.

Természetes körülmények között az 1500-as évekig a dohány mint nővény csak egyetlen helyen volt őshonos, mégpedig az Antilla-szigetvilágban. Európába való szállítása eleinte csak elhalt formában történt, ám igen hamar nagy érdeklődés mutatkozott a meghonosítását illetően, főleg Spanyolországban és Portugáliában. Innen indult a növény térhódítása az egész kontinensen.

Medici Katalin (1519-1589) francia királyné súlyos migrénben szenvedett. Szenvedésének enyhítésére pedig Párizsba érkezett Jean Nicot (1530-1600) francia orvos, aki nem csak a dohány termesztésével foglalkozott, de aktívan kutatta annak orvosi felhasználási lehetőségeit is. Így történt, hogy a dohánylevelekből finom port készített, és a por felszippantásával kezelte sikerrel a francia királynét. (Ennek olyannyira gyorsan híre ment, hogy a dohánynövényt mindenki a francia orvos nevével hozta összefüggésbe, majd később a dohány botanikai nevét [Nicotiana] és az azt tartalmazó alkaloidot [nicotin] is róla nevezték el.

Nagyjából ekkora teszik a szakértők a dohányzás elterjedésének első nagy időszakát, mely kb. 1500-1700-ig tartott. Conrad Gesner (1516-1565) zürichi polihisztor volt, aki megírta az első tudományos értekezést a meghonosodott növényről és annak felhasználási módjairól, így az 1600-as évekre szinte alig volt olyan készítmény, amiben ne használták volna fel. Létezett dohányból készült extraktum, tinktúra, por, forrázat, pilula, szirup és így tovább. Tették ezt annak ellenére, hogy már igen kis mennyiségben, 0,04-0,06 gramm nicotin már halálos dózisnak számított, azonban ilyen koncentrációt a patikákban nem alkalmaztak. Akkoriban nem ez volt az egyetlen veszélyes "gyógyszer" amit alkalmaztak, hiszen a patikák polcain az arzént is megtalálhattuk. 

És hogy mire használták a gyógyászatban a dohányt? Az egyik formája például a beöntéshez volt hasonló. A nicotin a paraszimpatikus idegrendszeren keresztül fokozza a bélmozgást, így ezt a formulát székrekedés esetén kiválóan lehetett alkalmazni. Voltak azonban olyan csodaszerek is, melyekre nincsen racionális magyarázat - és nem is működtek -, így például az epilepszia kezelése vagy a hastífusz gyógyítása. 

A dohányzás egyre rohamosabban terjedt, ezért felmerült a jogi szabályzásának a lehetősége. I Jakab (1603-1625) angol és skót király rendelte el az első adót a dohánytermékekre. Nagyjából fél kg dohánylevél után 2 tallér adót vetettek ki. (A tallér értéke változó volt, valahol 1 és 2 aranyérme között mozoghatott. Magyarországon ekkoriban 1 arany a bányászok teljes heti élelmiszerelőlegét jelentette.) No persze ezzel nem a dohányzást akarta visszaszorítani I. Jakab uralkodó, csupán busás bevétele származott a kiszabott adóból.

Az egyház is megtette a megfelelő lépéseket. Mexikóban 1575-től tiltották a dohányzást annak pogány mivolta miatt, mert a dohányzás az indiánok ősi szokása volt. Ezután a dohány élvezetét átokkal is sújtották a Vatikánban, mígnem XIII. Benedek pápa (1724-1730) 1724-ben visszavonta ezt az átkot, és Európában ismét fellendült a dohányzás. 

A dohányzás következő két korszakát (1700-tól 1800-ig és 1800-tól napjainkig) a következő cikkekben lesz részletesen tárgyalva. 
Ha érdekesnek tartottad írásunkat, akkor kövesd blogunkat vagy Facebook oldalunkat, melyeken folyamatosan újabb képekkel, összefoglalókkal és cikkekkel jelentkezünk. Addig is mindenkinek további füstmentes napot kívánunk!